A pomázi ONCSA telep

1939-ben a Teleki kormány nagyszabású produktív szociálpolitikai programba kezdett, melynek célja a támogatottak önálló létalapjának megteremtése volt. Valamint az, hogy a támogatásra szoruló néprétegek (szegény sorsú nagycsaládosok) részére nemcsak átmeneti segítséget, hanem állandó életlehetőséget, tisztes megélhetést biztosítson.Az így támogatottak házhoz, kerthez, munkaeszközökhöz és munkához juthattak 30 éves kedvező feltételű hitelre. Létrehozták az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot. Szervezeti háttérként 1940-ben létrejött Országos Szociális Felügyelet, élén öt szociális felügyelővel. Egyik közülük az a pomázi kötődésű Steller Mária volt, aki korábban a védőnői hálózat fejlesztésén dolgozott. 

A program – amely azóta is egyedülálló – mind módjában, mind kiterjedésében, mert egyrészt komoly felmérés és mentorképzés előzte meg, valamint a pénzügyeket bonyolítását kiragadta a bankszektor kezéből, a kedvező feltételek megtartása érdekében. Másrészt – a tervek szerint - egy generáción át mentorálja a gyökeresen új körülmények közé került családokat. A mentorálást a település tekintélyvezetői (védőnők, pedagógusok) végezték. Országosan 10763 ház épült meg így.

A háború és az azt követő politikai változások megtörték a program kifutását azonban a Pomázon megépült és 1943-ban átadásra került 20 ONCSA ház lakói szövevényes rokoni társadalmi kapcsolataik által máig élő mikróközösséget alkotnak. 

Az ONCSA program házainak általános leírása:

A 76 m2 alapterületű lakás építési költsége 4-6000 pengőt tett ki.

Azért, hogy az építőanyag-kiutalás és a pénzügyi részletek egyszerűbbek legyenek, országosan mindössze 6 alaprajzi elrendezést és néhány alváltozatot engedélyeztek, a népi motívumoknak így csak a falazat kialakításakor, a tetőszerkezet megtervezésekor, a tornác beépítési módjánál jutott szerep. A másik kérdés a szobaszám volt: jóllehet a korszerű falusi építészetről szóló vitában a kétszobás ház minimum-követelményként került több ízben is leírásra, mégis az egyszobás kialakítás mellett döntöttek (igaz, 5 alaprajzi típus esetében bővítési lehetőséggel).

Az indok egyrészt a fűtés magas költsége volt, másrészt az, hogy a nincstelen és legalább négy gyermeket eltartó családfő már az egyszobás lakás árát is nehezen törlesztheti.

Közegészségügyi és esztétikai tekintetben sokkal kevesebb megalkuvásra kényszerültek a tervezők. A falazat anyaga – a városi építkezések kivételével – a legtöbb esetben vályog volt ugyan (részben az alacsony ár miatt, részben azért, hogy a kiszemelt család is kivehesse a részét a munkából), de mindig ragaszkodtak a kő, vagy tégla alaphoz és a szigeteléshez. (Érdemes megjegyezni, hogy háború alatt az ehhez szükséges kátrányos papírlemezt csak a legnagyobb nehézségek árán, központi kiutalás révén lehetett beszerezni.)

A szobák gyalult fapadlós, a konyhák köves vagy téglás borításáról ugyancsak nem mondtak le, még akkor sem, ha emiatt hónapokat, féléveket csúszott az átadás.

A külső kivitelnél – az egységes alaprajz ellenére –az adott tájegység népi építészeti formáinak követését tűzték ki célul.

A homlokzat díszítésénél eleinte nagyon visszafogott megoldások voltak jellemzők: az Országos Szociális Felügyelőség Mérnöki Osztályának, tisztviselői a népi hagyományból a visszafogottabb, egyszerűbb megoldásokat részesítették előnyben.

A falusi házak alaprajza sem követte feltétlenül a hagyományokat: tornácot ugyan csaknem mindig tartalmaztak a tervek, de ez nem mindig vonult végig az épület mellett, hanem több esetben ennek rovására szélesítették meg az utcafronton elhelyezkedő lakószobát, az általában a konyhából közvetlenül elérhető kamrát (a közös fal megnyitása szintén a praktikumot szolgálta a hagyomány ellenében). 

Pomázon a házak 260 négyszögöles telekre épültek. Két-két telekhez közös kúttal.

Mára egyedül a 65 sz. ház (2188/1 Hrsz) maradt meg közel eredeti formájában, melyet jó volna helyi védelem alá vonni.

Ezek a típustervek a tűzközpontos, szabadkéményes, ősi falusi ház alaprajzából indultak ki, a ház hosszoldalán tornáccal, az utcai részen lakószobával, mely a hálóhelyek ésszerű elrendezésével a férőhelyszámot igyekezett növelni. A ház bővítésének, toldásának lehetősége hátrafelé hosszanti irányban biztosított volt.

Az épületek általában közművesítetlen területen létesültek, így minden házon belül csak a mosdóhelyiséget, vagy fülkét építették meg. Itt is egy darab falikút készült, ez biztosítja a vízvételi lehetőséget (a szennyvízelvezetést máig nem oldották meg, ma is vödörbe gyűjtik és szétlocsolják a kertben!) Az árnyékszék a fáskamrával egybeépített különálló melléképületben nyert elhelyezést. Ma is ezt használják!

Az egykori boltíves tornác ajtónyílás befalazásra került, a bejárat utólagos oldalsó lépcsővel a tornácról nyílik.  Az egykori étkezős-konyhából egy kisebb lakószobát választottak le önálló bejárattal. A megmaradt konyhából nyílik a kamra.

Összefoglalva: Az ONCSA program a produktív szociálpolitika mintapéldája. Mind előkészítettségében, mind támogatási rendszerében, mentorálási rendszerében mintapéldája annak, hogy elesett rétegeket hogyan lehet felemelni és megtanítani arra, hogy lehet a kapott támogatással jól gazdálkodni. Mind szervezeti hátterében, mind jogi hátterében (1940 évi XXIII törvény) példaértékű átgondoltságú program volt, melynek teljeskörűségére azóta sincs újabb példa. A kivitelezés közben felmerülő tapasztalatok megosztása is országosan szervezett formában történt. A családok felemelkedéséhez, igazi életmód váltásához nem pusztán lakhatást és eszközöket adott, hanem a képzett mentorálás által szellemi muníciót is adott az érintetteknek. Túlzás nélkül állítható, hogy bár a történelem megakadályozta a program kifutását, azonban az érintett családokat szó szerint a nyomortól mentette meg. Az ONCSA telep egy pozitív emlékhely arra, hogy működhet jól a produktív szociálpolitika. A felújított, bővített épületek a telepen jó példák arra, hogy a családok mekkora utat tehettek meg a telep megépítése óta. A telep kincse az eredeti állapotban megőrzött, szépen karbantartott Rákóczi út 65 sz alatti ház. A telepen élők ma is közösséget alkotnak.

 

A javaslatot benyújtja Szczuka Attila