A Wattay-Teleki kastély

A közel 300 m magas Meselia hegy keleti lejtőjén emelt Wattay- Teleki kastély, mintegy 250 évvel visz vissza Pomáz történetében, hirdetve, hogy valaha ez a hely földesurának, Wattay Pálnak volt a lakhelye és birtokainak a központja. Az impozáns barokk épület árkádos tornácáról a messzire kalandozó tekintet tiszta időben ellát a folyón túlra, és Dunakeszi magas épületeinek látványán állapodik meg.                            

Az építtető eredetileg, részben, vagy egészen borháznak szánta, ezért van a kastély alapterületén is túlnyúló, lovas fogattal is járható, kétszintes pincéje, mely  alkalmas  volt arra, hogy a Wattay domínium kiterjedt szőlőbirtokainak termését befogadja. Falának alapja méteres vastagságú, tekintélyes magasságú padlása pedig termények tárolására szolgált. Földszintjén hivatali és lakószobák sorakoztak, s a családi tanácskozásra alkalmas tágas helyisége, a könyvtár szoba. A protestáns földesúr a kastély egyik szobájában adott helyet a református istentiszteletek megtartására. Homlokzatán kőkeretes családi címer, benne az építés dátuma: 1772. A valaha volt szobrokkal díszített barokk parkból mára a két pavilon maradt a négyszögletes udvar két sarkában.

A 19. század elejétől a Telekiek birtokolták, de nem lakták, csupán javításokat végeztettek rajta, hogy megmentsék az értékes épületet a teljes pusztulástól. A helyi köztudatban mélyen gyökerezik a legenda, hogy gr Teleki József – a történész és reformkori politikus – ennek a kastélynak a falai között írta a Hunyadiakról szóló terjedelmes történelmi munkáját. A kastély szomszédságában álló intézői lakásnak olyan nevezetes vendégei voltak mint Petőfi Sándor és barátja Vahot Imre és  a Bach-korszak  idején menedéket nyújtott  a  Vahot család tagjainak.                                                                       

Mai formáját 1927 és 1930 között nyerte el, amikor gr Teleki József és ifjú felesége ide költözött és Pomázon élt 1956 novemberéig. A kastély tatarozási terveit ekkor Leixner bécsi építész készítette, a munkálatokat Moldoványi és Ledvinka építészek felügyelték. Az átalakítás során, a barokk elemek megtartása mellett – eklektikus elemekkel gazdagodott az épület. Az intézői lakás elbontásának anyagából az északi oldalon terasz épült, a főbejárat elé lépcsősor került, s az  ellentétes oldalon, a bejárat fölé helyezték el a Teleki család címerét. A lépcsőzetes parkot az ifjú pár tervei szerint alakították ki. A II. világháborúban nem szenvedett kárt. Pincéje menedéket nyújtott a helyi lakosságnak és a család rokonainak, ismerőseinek. A svéd vöröskereszt védelme alatt állt.

Az orosz megszállás idején katonai parancsnokság szállásolt be, ekkor belső berendezése teljesen elpusztult, majd a Save tthe Children Fund  árva gyermekeket helyezett el benne. 1960-ban a Műemléki Felügyelőség I. osztályú műemlékké nyilvánította. A Pest Megyei Gyermekvédelmi Központ használatába volt 30 éven keresztül. Ekkor stílusrontó átalakításokat végeztek rajta, amit az EU támogatásával finanszírozott legutóbbi felújítás alkalmával távolítottak el.      

A helyi lakosság 1990 után vehette birtokba, s ettől kezdve  Pomáz zenei életének a központjává vált  mint „Kórus Kastély”. A Teleki család leszármazottai ehhez jelentős adománnyal járultak hozzá. Ennek tiszteletére kapta az itt lévő Alapfokú Művészeti Iskola a Teleki-Wattay nevet. Ez az iskola kapta meg a volt gyermekvédő központ hivatali helyiségeit. Benne rangos zenei rendezvények vannak. Minden évben visszatérő nemzetközi hírű program György Ádám zongora akadémiája.

A tetőtérben kialakított apartmanok és az étterem mint kastély szálló alkalmas hely  ünnepi rendezvények lebonyolítására.  A parkot szökőkút díszíti.

Néhány éve visszatért a múlt,  a Wattay leszármazottak lehetőséget kaptak családi ereklyéik bemutatására, s emlékszobát rendeztek be a  Wattay szobában. Itt működik és rendszeresen itt tartja rendezvényeit a Wattay Nemzetség Hagyományőrző Egyesülete.

​A Wattay –Teleki család története összefonódott a környék történelmével. A kastélyt 1960-ban a Műemléki Felügyelőség I. osztályú műemlékké nyilvánította.

​

A javaslatot beadja: Könczöl Dánielné