A pomázi református templom

A műemlék templom Pomáz város egyik településképileg is meghatározó jelentőségű épülete, amely a magyarországi klasszicista építészeti stílus jellegzetes példája. Ez Pomáz és környéke legrégebbi református temploma, amely központi szerepet töltött be a környék protestánsainak életében. Pomáz 18–19. századi nyelvi és etnikai kisebbsége – a református magyarok – ennek a templomnak a védőszárnyai alatt indultak gyarapodásnak. Építése idején még csak másfélszázan lehettek, de ez volt a környék egyetlen református temploma a többségében katolikus és szerb ortodox lakosságú területen, így ezt tartották hajlékuknak a környező települések szórvány reformátusai.

A pomázi egyházközség alapításáról szóló első írásos emlék 1783-ból való. Ekkor még nem volt templomuk, az első istentiszteleteket Pomáz protestáns földesurának, Wattay Pálnak a  kastélyában tartották egy erre a célra rendelt szobában. Majd 1792-ben imaház épült, melyet 1792 és 1819 között közösen használtak a református iskolával.

1814-ben a Wattay família és a haszonbérlők templom építésébe kezdtek. A feljegyzések szerint  a „…ttes [tekintetes] famíliának mind nagykovácsi, kalázi, csobánkai  és pomázi jobbágyai vallási különbség nélkül önként segítségül voltak” az építkezésben, vagyis a templom különböző felekezetek összefogásával épült meg. 1819-től az oratóriumot már használatba vették, de a torony nagy anyagi terhek árán, csak 1828-ban készült el. A templomot 1828. október 17-én szentelte fel Báthory Gábor Duna-melléki püspök.

A református közösség szinte a kezdetektől saját iskolát tartott fenn. 1901-ig ez volt a település egyetlen magyar tannyelvű oktatási intézménye, mely 1819-ig osztozott az imaházzal az épületen. A templom anyakönyvei 1784 óta vannak vezetve.                                                                                                            

A templom utcatorkolatban álló, színvonalas klasszicista épület, melynek külső képe Szilárdffy Zoltán művészettörténész szerint rokon a vele csaknem egyidőben épült Kálvin téri református temploméval. Építőmesterének neve ismeretlen. A harangtorony ablakai és a templomhajó 3-3 mélyített falmezőben álló, kőkeretes, szegmentíves ablaka eredeti formáját őrzi. A Hősök tere felé néző falán középtengelyben álló, kőkeretes bejárati kapu ma is eredeti szárnyakkal és bronz szerelvénnyel, középtornyos falpilléren nyugvó timpanonnal, a bejárat fölött kosáríves ablakkal, a kőpárkányon egy-egy kővázával látható. A tornyon körben négy, félkörben záródó harangablak van.  A korabeli feljegyzések szerint nyolc élű bádogsisakjának „csillogó gombjába  könnyen beleférne ’egy  kila’ [25 kg] búza”. Nyeregtetejének héjazatát többször cserélték a tatarozások során; 2001 óta cseréptetős.

A templombelsőbe vezető csehboltozatos térből lépcső visz a mellvédes karzatra. Három kosárív nyílik a templomtérbe, melyet három falpillér támaszt meg. A kő szószék, fehérre festett és aranyozott hangvetővel, fönt nyitott koronával, a református templomokra jellemző parasztbarokk stílusban épült. A szószék egyedi dísze az alábbi, 18. századra datálható nyolc soros Igevers, mely a templombelső hangulatát nagyban meghatározza:

     „Ez hely Isten háza, Menyország Kapuja,

     Hol zeng Szent Nevének örök Halleluja.

     Ha hát szent Szinedet Isten! itt láthatjuk,

     Szívünk Áldozatit elődbe hozhatjuk:

     Itt tőled nyerhető sok századok mulva,

     Imád hivő Néped arczra leborulva.

     Itt keresünk Uram Mi is meg Tégedet,

     Kérünk Hallgassad meg Könyörgő Néped”                                                           

A pomázi templom díszítésének ez a módja az erdélyi református templomokkal mutat rokonságot, ahol több templomnak a falán, vagy a szószékén szinte szó szerint ugyanez az Igevers olvasható. Pomázon egy időben meszelés, majd függöny fedte.

A templom mennyezete sík, az Úrasztala faragott kőlábon álló, kő asztal. A szószék két oldalán klasszicizáló festett fapadok állnak: a Mózes-szék és az énekes pad. A padozat helyi mesterek munkája. A szószék koronáját Czurmühl Kálmán pomázi mester készítette. A templom orgonája közadakozásból épült 1898/99-ben, Szalay László székesfehérvári orgonaépítő mester műhelyében: 5 regiszteres, egy manuálos, 1964 óta elektromos meghajtású.

A templom 30 méter magas tornyában ma 2 harang lakik. A 304,5 kg súlyú, H hangú, Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló Hősök harangját 1926-ban, az első világháborúban elesett hősök emlékére öntették a templom korábbi harangjainak értékesítéséből, Schlezák László budai műhelyében. Az ugyanekkor öntetett 76,5 kg súlyú, G hangú kisharang felirata: „Isten dicsőségére közadakozásból öntette a pomázi Református Egyház”. Harmadik harangja, a Béke harangja az első világháborúban hadi célra elvitt harang pótlására szolgált és 1944-ben hasonló sorsra jutott.   

A templom kegytárgyai:

• Feliratos úrvacsorai kehely aranyozott ezüstből (1806)

• Ezüst úrvacsorai kehely, feliratos (1874)

• Kenyérosztó ezüst tálca (1914)

• Ón úrvacsorai kanna (18. század)

• Ezüst fedelű porcelán keresztelő kancsó (1855)

• Rézkarcos bibliaillusztrációk 1810-ből

• Indiai hímzésű úrasztala terítő (1894)

A református közösség tagjait mindvégig a pomázi református temetőben temették el. A Luppa utcai oldalon a templom kertjében a régi sírkövekből kialakítottak egy emlékhelyet; az így létrejött cintérium a Reformáció 500 éves évfordulója alkalmából állított kopjafát szegélyezi.

A református temetőben többek között Takách Mihály, Gőböl László és Mares István 1848-as honvédek sírjai és a templom öt korábbi lelkészének (Nagytiszteletű Gőböl Gáspár, S. Kovács Dániel, Paczolay Péter, Demeter József és Pap László) hamvai pihennek.

​

A javaslatot beadja: Könczöl Dánielné.